Egyházközségünk múltja

 

 

Az egyházközség 1907. június 2-án alakult meg. Ekkor hívta össze közgyűlésre Bátori Sigray Pál földbirtokos Dunapentelén a községben élő reformátusokat, akiknek száma a környező pusztákkal együtt több mint 120.

Még ez év őszén a miniszter, a hívek kérésére egy református vallású tanítót nevez ki, aki a vallásoktatás teendőit elvégzi. Ez a kinevezés folyamatosan tart 1942-ig. Az utolsó tanító 1950-ig végzi egyházi teendőit. Az alakuló közgyűlésen Kemeniczky Gyula, iváncsai helyettes lelkész elnöklete alatt létrejön a „Dunapentelei Református Fiókegyház”, és megválasztják az első tisztikart. A főgondnok közfelkiáltással Bátori Sigray Pál lesz. A fiókegyházat az iváncsai anyaegyházközséghez csatolják. Innen jár ki a mindenkori lelkész az egyházi szolgálatok elvégzésére. Közben a református tanítók egyházhatósági engedélyt kapnak istentiszteleten és temetéseken végzendő szolgálatok gyakorlására, vagyis imádságot mondanak és prédikációt olvasnak fel. Teszik ezt egyrészt a lelkipásztor távolléte esetén, másrészt az istentiszteletek szaporítása végett.

1908-ban Bátori Sigray Pál főgondnok adományként átadja a ma is használatban levő — színezüstből készült — keresztelési és úrvacsorai edényeket és egy piros plüss terítőt. 1916-ban pecsét készül. 1923-ban pedig önkéntes adakozás útján Aba egyházközségtől egy harangot vásárolnak.

1940-ben a Fiókegyház Iváncsától elszakad, és több fiókegyházzal együtt, Pusztaszabolcs központtal missziói anyaszentegyházzá alakul. Ez a helyzet 1949-ig tart, amikor felvetődik a gondolat, hogy Dunapentele-Rácalmás-Kulcs alakuljon önálló anyaegyházzá. Első lépésként elhatározzák, hogy - Dunapentele központtal - egyelőre gondozó lelkészt kérnek, aki e három helyen a szolgálatokat ellátja. Ennek megtörténtével 1951-ben létre jön az anyásítás. Megalakul a Sztálinváros-Rácalmás-Kulcs-i társegyházközség. 1950-ben Nagy Sándor rendkívüli áldozathozatala által megépül a rácalmási közös evangélikus—református templom. 1951-ben pedig — egy régi daráló átalakítása által — elkészül a kulcsi templom. Doboly István és Adorján József megbízott helyettes lelkészek után, 1952-ben Kassai Sándor kerül a gyülekezetbe, akit a gyülekezet 1955. november 27-én megválaszt lelkipásztorának.

Kassai Sándor Tiszteletes ÚrKassai Sándor Tiszteletes Úr

1982-85 között épült fel a gyülekezet temploma, aminek megépítéséhez az anyagi források felkutatásában, és az építkezés ellenlábasainak leszerelésében Kassai Tiszteletes Úr oroszlánszerepet vállalt. 1993. október 21-én lelki gondozásért Dunaújvárosért Díjjal, 2001-ben pedig Rácalmásért Díjjal tüntették ki. Ötven évnyi szolgálat után, 2002. január elsején vonult nyugdíjba. Utódjai, Böttger Antal és felesége, Böttger Antalné 2002. február 15-én léptek hivatalba, és jelenleg is végzik városunk gyülekezetének lelkipásztori teendőit.

 

A templom története